Silvana De Mari: Az utolsó tünde

Silvana De Mari

Az ismertető, a könyv fülszövege:

Egy kicsi tünde, egy nemrég született bolyong erejét megfeszítve, magára maradottan a kietlen, széltépte, esőverte vidéken. Eljött a Sötétség Kora. Övéi mind egy szálig odalettek a barátságtalan Tünde Zugokban, ahová száműzték őket. Az emberek gyűlölik a tündéket. Mindenki gyűlöli a tündéket. Egy asszony és egy férfi – noha maguk sem értik, mi okból – mégis pártfogásukba veszik, s Yorsh, a kicsi tünde velük vándorolván döbbenten ismer magára egy ősi prófécia üzenetében:

Mikor a víz elönti a földet, 
Eltűnik a nap, 
Elérkezik a sötétség és a fagy. 
Mikor az utolsó sárkány és az utolsó tünde 
Megtöri a kört
Találkozik a múlt és a jövő, 
Egy új nyár napja ragyog fel az égen.                                                                                                  

Ő lenne az? Aki helyrehozhatja a múltat és megmentheti a jövőt? Csakhogy ezzel az is együtt jár, hogy ő az utolsó. Utolsónak lenni pedig kegyetlen dolog. Ha csak nem lel visszhangra – s egyúttal vigaszra – feltétlen, önzetlen szeretete igaz barátaiban, legyenek azok muslincák, sárkányok, emberek, egy kutya vagy akár egy hegyi troll.

Ismertető, (részlet) a hátoldalon:

"A főnixek voltak a legaljasabban korlátolt, tökéletesen ostoba madarak, amelyek valaha is léteztek a teremtésben. Amikor valaki úgy születik, hogy ennyire nincs egy csöpp esze sem, az ne panaszkodjon, ha aztán egyszer csak kihal. A főnix nem tud semmi másra gondolni, mint a farktollaira és a szeme alatti ráncokra. Erről csak annak lehet fogalma, aki ismerte őket. Egy főnixszel beszélni siralmas, mint amikor valaki kiszáradt füvű réten áll, meg nem született virágok között. Még a puszta emléke is kétségbeejtő… Készek elevenen elégni, nehogy megöregedjenek. Nem született új főnix, érted: mindig ugyanaz az üresfejű tyúk született újjá!” 

Miért?: Mert felmentem a könyvtár ifjúsági részlegébe, hogy a fiamnak kihozzak egy Darren Shan könyvet. Az nem volt bent, de ennek a címe felkeltette az érdeklődésemet. Végül a hátoldalon található idézet miatt hoztam ki, kedves barátnőm ugyanis főnix mániás. Kíváncsi lettem arra, hogy mit ír ez a könyv a tűzmadarakról. :)
Megbántam?: Nem! Sőt, kedvenc könyv lett belőle, bár amire kíváncsi voltam, arra nem kaptam választ. A főnixekről pontosan annyit lehet megtudni ebből a regényből, mint amennyit a hátlap megmutat.Viszont van  a szerzőnőnek regénye "Az utolsó főnix" címmel is. :)

Na akkor értékeljek... Vagy valami olyasmi...: Kezdjük a borítóval: gyönyörű! Alapból kedvencem a narancssárga, tehát azonnal megvett magának, de ráadásul dombornyomott betűkkel írták a szerzőt és a címet, ezért olyan jó kis fogdosós lett. :) Ezzel együtt nem értem, hogy miért cserélték le nálunk a borítót. Az eredeti is nagyon szép lett volna! (És nagyon sok országban azzal jelent meg. Hiába no... Mi magyarok mindig különcködünk!)

Na jó, elismerem, vannak még renitenskedők rajtunk kívül is. :) És akkor már a miénk szebb! :)

Műfajilag: Számomra behatárolhatatlan. Kicsit ez is, az is- de egyik sem igazán. Kicsit fantasy, hisz van benne tünde és sárkány, troll és mágia. De nem ezen van a hangsúly. Kicsit meseszerű, tehát gyermek-ifjúsági ; de annyi mondanivaló van a sorok közé rejtve, hogy bátran ajánlom a felnőttebb korosztály figyelmébe is! Sőt... Talán inkább nekik/nekünk szól. 

Mit tanulhatunk a könyvből: Tanmese, megismerhetjük belőle az előítéletet, hiszen Sajra, Monser (az emberek) és Yorsh (a tünde) kölcsönösen csak rosszat hallottak egymás fajáról. (Az emberek tudvalevőleg megeszik a tündéket rozmaringgal fűszerezve, míg a tündék minden baj forrása...) Megtanuljuk, hogy az előítélet rossz dolog, mert az asszony, a vadász és a nemrég született végül sok baj és viszontagság után megszeretik egymást. Ezt persze nem ismernék be, így később azt is megtanuljuk, hogy addig kell bevallani érzéseinket, amíg erre lehetőségünk van. Megtanuljuk azt is, hogy az adott szó kötelez, és a hűség fontos erény. Megtudjuk, hogy ellenségekből lehetnek barátok is-ha esélyt kapnak. Ha feltételezzük a jót ott is, ahol a rosszhír előrébb jár, és ahol esély sem látszik menekülésre. (No lám... Hisz a troll SZÉÉP! Sőt... Gyö-nyö-rű! És ki enné meg rozmaringgal fűszerezve azt, aki őt szépnek látja?!)  Megtudjuk, hogy az agyalágyult sárkány nem is olyan buta, és hogy mire képes egy utolsó-egy másik utolsóért.

Nem szeretném végigspoilerezni a könyvet. Márpedig anélkül nem tudok beszélni róla. Talán még ennyi belefér: úgy tűnik, a rozmaring jó fűszer lehet-hisz minden húsfélét azzal ízesíte(né)nek. :) 

Kedvenc idézeteim: (ez még gyarapodni fog)

"– Meg kell találnunk az utolsó sárkányt és az utolsó… – a férfiban benne akadt a szó, mintha eszébe jutott volna valami. Ránézett a kicsire, és nem merte folytatni. 
– Az utolsó tündét – fejezte be a kicsi. – Szegényke! Az utolsó tünde. Borzalmas lehet az utolsó tündének lenni. Azon túl, hogy ez azt jelenti, hogy utána nem lesznek tündék. Ez kegyetlen dolog. KEGYETLEN. Csak rágondolni is fáj. De hát így majd megismerhetek egy másik tündét. Én mindig csak magamat és a nagymamát ismertem. És ha megismerem őt, akkor már nem lesz utolsó, mert ketten leszünk, és nagyon jó… – A kicsi megtorpant. Az arca elkomorult. – De ha én itt vagyok, ő nem lehet az utolsó… 
Csend lett. Néma csend. 
– Én vagyok az utolsó tünde."

"Egyedül is meg lehet vigasztalódni, de ketten jobb: ha valaki mást vigasztalsz, te is megvigasztalódsz."

"Ha hosszú évek éhezése, kimerültsége van a hátad mögött, igen nehéz arra gondolni, hogy „holnap”. A gondolataidat teljesen lefoglalja az „itt és most”. Most ne éhezzek annyira. [….] Az, akinek mindig csak parancsolgattak, és ha megpróbált valami olyat csinálni, amire nem utasították; ostorral verték el, már nem tud semmi olyat tenni, amire nem kapott parancsot, még ha az élete is a tét."