"A hetes számok végével egyidőben,
megjelenik a nagy öldöklés,
közvetlenül a nagy Millennium után,
mikor a holtak kikelnek sírjukból."
Nostradamus
Egy csapat katona érkezik a Kiskőrös mellett lévő egykori katonai laktanyához. A létesítmény területéről segélykérést észleltek. Azonban, mire odaérnek, nem találnak mást, csupán egy maroknyi túlélőt, hatalmas pusztítást, és élőholtak tömegét.
Egy katona, Andrássy Bálint tizedes az egyik szobában rábukkan egy kis könyvre, Kozma András naplójára. Miközben olvassa, egyre inkább bepillantást nyer ennek a húszas évei elején járó fiatalnak a küzdelmekkel teli életébe. Ez idő alatt arra is rájön, hogy egy nostradamusi jóslatnak köszönhetően ez a fiú már régóta számított rá, hogy egy napon a holtak életre kelnek…
*********************
 |
| Lengyel Dávid |
Még mielőtt bármi mást írnék:
Rögtön az elején szögezzük le: még soha nem olvastam ilyen típusú zombiregényt! Persze, Kingtől az Állattemető nálam is játszott, de King egész más műfaj-tehát összehasonlításra nem alkalmas. Továbbá nem igazán rajongok a zombifilmekért sem, épp ezért igen kevéshez volt szerencsém. Talán egy kezemen meg tudnám számolni, hogy mennyit láttam, és ebből a hatalmas mennyiségből mindössze kettő tetszett. Nem vonz a téma, így talán keményebb vagyok az átlag-értékelőnél. No, miután szépen bevallottam, hogy teljesen laikus (mondhatni szűz) vagyok műfajügyileg; kérlek titeket, hogy a véleményemet csak ekképp vegyétek figyelembe.
Akkor most mégis miért? : Mert molyon sokat hallottam róla, és kíváncsi lettem. Továbbá minden műfajnak kell adni legalább egy esélyt, s akkor már miért ne magyarral kezdjek? Gondoltam, ha nekem nagyon nem fog bejönni, még mindig van két fiam, akik élnek-halnak a horrorért-tehát mindenképpen lesz a regénynek gazdája. J
És olvasás után?: Nem lettem rajongó. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok kíváncsi a többi részre, csak épp képes vagyok türelmesen várni a megjelenésekre. Egész biztosan megveszem mindet, mert a nagyobbik fiam már most tűkön ül. J Ő hamarabb olvasta el, a lelkesedése igazán buzdító volt.
Amire rájöttem: Ha neadjisten bekövetkezne efféle zombijárvány, én az első halottak között lennék. Az otthonom kicsit sem védhető, földszinti, teli üvegportálos terasszal. Nincs fegyverem, nincs felhalmozott élelmiszerkészletem, és a környéken sehol nincs óvóhelynek használható épület. Ez azért elkeserítő. L
Amik nem tetszettek:
-Túl gyorsan történnek az események. Illetve… Andris kicsit túlreagálja a dolgokat. OK, tudjuk, hogy igaza lesz-de akkor is. Szinte a semmire (zavargások Amerikában) állítja azt, hogy élőholtak támadásáról van szó. (Ekkor még sehol nem írnak járványügyisekről!) Ettől a fiú kissé… Háthogyismondjam… Elmebetegnek tűnik…
-Amikor végül járványról is szó esik, Ő azonnal lelép a munkahelyéről, ellopja a szolgálati fegyverét, hazamegy a szüleihez és láss csodát: A szülők azonnal elhiszik amit a fiúk állít. Hát azért… Lássuk be… Az emberek döntő többsége még akkor sem hinné el, ha a tulajdon szemével látná, nemhogy mindenféle valós bizonyíték nélkül. Különösen nem egy olyan fiúnak, aki évekkel korábban már besült egy ilyen „hírrel”.
-Andris biztonságosabbnak ítéli az otthonukat, mint a laktanyát-de elengedi a szüleit maga mellől… Fura. Ilyenkor azért összetartóbb lenne egy család. Ha ennek valami oka van-azt ki kellett volna fejteni. Így olyan… Fura…
-Na ez nem a „nem tetszett” kategória, inkább a „nem értem az okát”. A 9. fejezet végig E/1-ben íródott, valódi naplónak tűnik, míg az összes többi (bár naplószerűen fejlécezett) E/3. Mi az oka? Amúgy nekem tetszett ez a fejezet, talán jobban mint a többi. (Írástechnikailag) Csak kicsit olyan érzésem lett utána, mintha egy gyerekkel etetnénk az ebédet, majd azt félbeszakítva kapná meg a nasit. (Imádná minden kölyök!) Node a nasi után visszatérni a normál ebédhez? *szipp*
-10. fejezet: JAAAAAAJJJJJJJJJJJ! Hát ez meg mi?! Andris azt hiszi, hogy zombi van a házban, és ELŐBB a cipőjét húzza fel, majd EZUTÁN nyúl a fegyverért? Őőőőő…
-Csók Andival: Hát ez olyan volt, mintha kötelező lett volna beleírni valami romantikus szálat is. Nem tetszett. Szegény Andrist letámadja egy asszonyállat, ő meg csak hagyja magát és uccu már mehetünk is tovább-feeling. Egyáltalán nem hiányzott a történetből a romantika. Nem is volt kellőképpen előkészítve. A fiatalok közt nem volt előtte vonzalom. (Hacsak nem vesszük annak az 'egymásra néztek, majd együtt zsugáztak' vonalat)
Túl sok van belőle: Az „azonban”, „közben”, „fogyasztani” szavak feltűnően sokszor szerepelnek. Míg az első kettő csak szóismétlés, a harmadik ráadásul egyáltalán nem illik a történetbe. Fogyasztani étteremben szokás. Ez a szó túlságosan… előkelősködő, sznob, vagy nem is tudom hogyan fogalmazzam meg. A szereplők soha nem ettek! Mindig fogyasztottak… Ha már az étkezésekről van szó: kidobni a két napos sült húst, miközben esély sincs az utánpótlásra… És teszi ezt egy olyan ember, aki évek óta készül a zombitámadásra… Háááát…
Túl kevés van belőle: Jobban mondva nincs is. Az indulatszavak! Hová lettek az indulatszavak?! Most komolyan el kéne hinnem, hogy senki nem káromkodik?! Talán egyetlen egyszer találtam egy „Anyád” szót egy beszélgetés közben, amit nem is tudtam hová tenni hirtelen…
Nézőpontok: Nekem nincs bajom a fejezeten belüli nézőpontváltással, sőt. Szeretem azt, bár állítólag ez hiba. De az azért zavaró, ha két mondaton belül történik a váltás, és a második mondatban nincs megjelölve az alany. Hirtelen azt hittem, még mindig „A”beszél, pedig közben szereplőváltás történt „B”-re.
Jellemábrázolás: Hát az nem nagyon van. Alig-alig tudnám megmondani, hogy melyik karakter milyen lehet. Mintha csak fekete-fehér karakterek lennének, a többiek pedig elsikkadnak valahol. Erre kicsit jobban rá kellene gyúrni, mert (én legalábbis) így nem lehet igazán izgulni egy szereplő sorsáért. Csak Andrásért aggódtam, és ezt az a bizonyos 9. (E/1) fejezet érte el.
Ami tetszett:
-Elsősorban a helyszínválasztás! Felüdülés volt végre magyar helyszínen, magyar szereplőkkel történő eseményekről olvasni! (Még akkor is, ha szülővárosomat kicsinálták az élőhalottak.)
-Minden elismerésem azért is, hogy a fiúk nem kerestek maguknak jól -vagy simán csak idegenül- hangzó írói álnevet. Hiszen egy "ámérikás" névvel, és "ámérikás" helyszínnel biztosan többen érdeklődnének a könyv után. Ez persze az "átlagmagyar" előítélete a magyar írókkal szemben... (Nemrég olvastam, hogy többen csak halott íróktól hajlandóak olvasni... :( Hát... No Comment!)
-A lépcsőházas jelenet... Wáóóó! Hát én nagyjából ilyennek vártam az egész regényt! Persze, ehhez le kellett fektetni az alapokat, és ki kellett bontakoztatni a cselekményt is. De ott valami iszonyú nagyot alkottak a szerzők! Ez reményt ad a folytatások olvasásához is. :) Azok minden bizonnyal mozgalmasabbak lesznek, hisz már nagyon a "sűrűjében" leszünk a történésnek!
És most:
Most meg akarom szerezni a folytatásokat. És nem csak a fiamnak! Mert :
nem tudom még:
-hogy mi okozta a járványt
-hogyan oldják meg ezt a helyzetet
-vajon lesz-e köze a hetes számok végének a történethez
-mi lesz a két főbb szereplő sorsa
-végülis ki harapta meg Andrist?
Ha jobban belegondolok: azért a célját nálam is elérte ez a könyv… Fogok még zombiirodalmat olvasni! :)
Végül, de nem utolsósorban mutatnék egy másik véleményt erről a könyvről. Rövid, de velős: a nagyfiam üzenete az íróknak:
"Először is leszögezem, erősen kellett koncentrálnom ha le akartam tenni. Egy percig se volt unalmas a könyv, folyamatosan történik valami a főhőssel vagy társaival. Kedvenc részeken nem emelhetek ki mert spoilerezni nem akarok, de mindenkinek csak ajánlani tudom… Az első könyv hosszú idő után ami ennyire lekötött. Viszont kritizálni is szeretnék… RÖVID!!! :( És hol a többi?"
Talán így objektívebben értékelhető ez a regény. A célközönségnek (mint látható) valószínűleg jobban fog tetszeni, mint nekem. És mint mondtam az elején: én nem vagyok rajongója a műfajnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése