Gender Krónikák és hatásaik

Gender Krónikák és hatásaik…    

Márciusban olvastam utoljára teljes figyelemmel a címben említett sorozat (jelenleg) utolsó kötetét. Azóta csak bele-bele pillantok a legfrissebb megjelenésbe. Nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy hónapokkal ezelőtt merültem el a Sansa által kreált világban, és azóta sem szabadulok tőle. Beépült a mindennapjaimba. Egyszerűen másképp látom a világot…………………………….  Ok, ezt nem tudom normálisan megfogalmazni. Inkább példákat említek, talán úgy érthetőbb lesz, amit közölni szeretnék.

          1- Ülök a buszon, olvasok, néha felnézek, hogy merre járunk éppen. Velem szemben- pár üléssel arrébb- igazi cicababa ül, bambul. Mééély dekoltázs, hosszú karmok. Átsuhanó gondolat a fejemben: „Mi lenne belőled Prentiesten?”

          2-  A kerület, ahol dolgozom… A nyócker. Mindennaposak a házastársi viták az utcákon. Viták… Értitek… S a viták nyomai az asszonyokon. Hites uruk  vidáman vásárolja a következő betevőt (ampulla), gondolat nálam: „Ettől érzed magad férfinak?! Élnél Bubastison!”

          3-  Eszembe villan a prentiesti életkép, és úgy hiszem, jó nekünk-nőknek, itt-ezen a földön. Aztán eszembe jutnak a fejlődő országok csadorba bújtatott asszonyai és a bubastisi egyensúlyi társadalom…

Nem hiszem, hogy ez volt a célja a regények megírásának. Csak azt tudom, hogy amióta olvastam őket (igen, Őket- saját életet élnek!), egyre másra feltűnik az a bizonyos megkülönböztetés, amit addig olyan magától értetődően természetesnek vettem. Pedig nem természetes. Mért kéne szó nélkül tűrni, hogy egyenlő munkáért nem egyenlő bért kapunk? Miért kéne hagyni, hogy egyesek visszaéljenek testi fölényükkel? Miért létezik „férfi-munka” és „női-feladat”? Miért ne lehetne egy nőből kiváló ács, kőműves, szobafestő, asztalos, testőr? Miért ne lehetne egy férfi tökéletes házvezető, titkár, óvó bácsi, babysitter, hostess? Miért van az, hogy ha a fiaim (akik léteznek), a város összes nőjét ágyba vinnék, akkor az dicsőség számba menne, miközben ha a lányom (aki nem létezik) az összes pasit ágyba vinné, az szégyen lenne?  Miért dolga a nőnek a férfi kiszolgálása? Annyira magatehetetlenek, hogy nem képesek maguk után elmosogatni? Nem tudják, hogy működik a porszívó? Annyira belefáradnak a munkába, hogy nem találják a ruhásszekrényt? Ezzel szemben a nő menjen dolgozni, nevelje a gyerek(ek)et, főzzön, mosson, takarítson és természetes mindezt frissen, üdén és vidáman. Nehogy elfáradjon estére, amikor is lehetősége van ágyba bújni hites urával…. Mert, ha véletlenül elalszik előtte, akkor egészen biztosan megcsalja a férfit! Ugyebár.

Na jó. Ez már nem az, aminek indult. Asszem. Vagy mégis, hisz ez mind eszembe jut, ha a Gender Krónikákra gondolok.

Pedig én nem panaszkodhatok. Az én párom nem illik bele ebbe a klisébe. Nálunk igazi egyensúlyi társadalom van. Bár néha úgy érzem, matriarchálissá fajult a helyzet. :P De volt valaha férjem. Volt. Szerencsés vagyok, mert megszabadultam tőle. Tanultam abból a kapcsolatból sokat. Csak az árát ne kellett volna megfizetni….

Liebster Award

Liebster Award

Köszi, @Sansa... -.-' 

Tehát 11 dolog rólam... (?!)

1- Kocka vagyok. Bekapcsolt számítógép mellett meg se próbálj beszélgetni velem... (Írj az MSN-en akkor is, ha két méterre vagy tőlem a másik szobában; arra hamarabb reagálok...:P)

2- Fenti állítás a nyitott könyvekre is vonatkozik. Hiába szólsz- egyszerűen nem hallom meg.

3- Tőlem rosszabb háziasszony egyszerűen nincs is. Nem főzők, nem mosok, nem takarítok. Hogy mégis miért marad mellettem a párom?! Hátőőőő.... Titok! :D

4- Dohányzom. Szenvedélyesen és sokat. És nem. Nem akarok leszokni róla.

5- Nincs szakképesítésem, de értek a munkámhoz. Ennek ellenére (vagy éppen ezért?!) utálom! Ami azt illeti.... Egyáltalán nem_szeretek_dolgozni. Kényszerű rossz... Sokkal jobb lenne bármi mást csinálni!

6- Társasági lény vagyok. Nemrégiben szóba került, és rá kellett jönnöm, hogy még soha nem voltam teljesen egyedül. Mármint huzamosabb ideig. Pár óra maximum. Egész kicsi koromtól kezdve mindig volt mellettem valaki. Szülők (több is!), nagyszülők, később barátok, lakótársak, élettárs, férj, gyerekek... Mindig valakivel laktam...

.

7- Ki nem állhatom a hazugságot. Hiszem, hogy egy hazug szó (bármily jó szándék is vezérelje a kimondóját) sokkal többet árt, mint a legfájóbb igazság. Szavakkal lehet ölni.

8- Rágom a körmöm. Tudom, gusztustalan. Fúúúj.... De akkor is. Észre sem veszem, rossz szokás, idestova 36 éve. Ez már így marad.

9- Minden létező gyermekbetegségen átestem. Némelyiken kétszer is. (Pedig állítólag ha túl vagy rajta- védett leszel...)

10- Félek a fogorvostól. Pánikszerűen. Elég a rendelő közelébe mennem, és az ájulás környékez. Ez nem vicc. Amikor a fiaimat vittem a gyermekfogászatra, kiküldött a doktornő- mielőtt fel kellett volna mosnia. No comment....

11- Utálom Sansát, amiért átadta nekem ezt a díjat. Nem fogyókúrázom. Persze, lenne mit leadni, de akkor se! Jól érzem magam a bőrömben, és nem vagyok hajlandó megfelelni az állítólagos „ideális női alkat” képének.

Válasz a kérdésekre:

1. Egyszerre egy könyvet olvasol csak, vagy szoktál párhuzamosan is többet?

Általában többet olvasok egyszerre. Ennek köszönhető, hogy folyton-folyvást újra kell kezdenem némelyiket.

2. Mi a fontosabb szerinted egy jó regényben? A szerethető, azonosulható karakterek vagy a történet újszerűsége?

Nem tudom megmondani. Fogjon meg valamivel, tartsa ébren az érdeklődésemet. Hogy ezt mivel teszi? Azt az íróra bízom...

3. Bírod a sok, és hosszadalmas leírásokat?

Határozottan nem! Ezen vérzett el nálam az „A Gyűrűk ura” is. Szégyellem is magam...

4. Emlékszel arra a könyvre, amely után megszeretted az olvasást?

Igen, de biztosan tévedek. Amióta az eszemet tudom, olvasok. Az első (és rögtön „szeretem” könyv): A koppányi aga testamentuma volt, általános iskola második osztályban.

5. Mennyire ragaszkodsz a kedvenc szerzőidhez, műfajaidhoz, és mennyire vagy hajlandó kipróbálni új szerzőket, műfajokat?

Volt pár sajnálatos csalódásom kedvenc szerzővel, és kellemes csalódásom is, új műfaj kipróbálásakor.

6. Csak regények, vagy szakkönyvek is játszanak?

Regények. Semmi szakkönyv. Az nekem túl száraz. Túl sok leírás....

7. Volt álomszakmád gyerekkorodban? Most visszanézve azt csinálod/tanulod, vagy teljesen mást?

Hogyne lett volna! Állatorvos, szülésznő, mozdonyvezető, fodrász, kultúrcikkeladó, masszőr.... Visszanézve teljesen mást csinálok. Pedig ezek közül bármelyik még mindig jobban érdekel, mint az, amivel foglalkozom....

8. Zavar, ha egy regény nem happy enddel végződik, vagy nem pozitív figura a főhős?

Nem zavar, de nem is rajongok a szomorú végért. De olyan regényt még nem olvastam, ahol a főhős ne lett volna pozitív figura. Nem, Cat és Nekhti sem negatív! :p

9. Mennyire van hatással rád a borító? Megveszel egy könyvet, csak azért, mert tetszik a külseje?

Igen. Szegény @Jeffi t is rábeszéltem egy csudaszép borítójú könyvre....

10. Elolvasol valamit csak azért, mert rengetegen olvassák éppen, vagy felkapott, netán ömlik a reklám az adott regényről?

Sőt! Mérhetetlenül kíváncsi vagyok, és szeretek az „ellentábor”-hoz tartozni. Most épp a Barbibébi, a Loveclub, és a Szürke ötven árnyalata vár majd kivesézésre ezen okból kifolyólag. Utóbbit Sansának köszönhetem. Említettem már, hogy utálom?! ;)))

11. Szerinted mennyire elterjedt, hogy aki rendszeresen olvas, az előbb-utóbb írni is fog, vagy eljátszik a gondolatával?

Fogalmam sincs, hogy mennyire elterjedt ez a nézet... Nekem eszembe sem jutna írni.

Köszönöm a lehetőséget, nem küldöm tovább senkinek. Már minden ismerősöm megkapta....

Ta-mia Sansa: Utolsó Áldozat

………… Huh… Ez most nehéz szülés lesz…. No, nem azért, mert a regénnyel bármiféle problémám lenne! Egész egyszerűen azért, mert napok (talán több, mint egy hét) teltek el a kiolvasása óta, és én általában egy napos „emésztési idő” után szoktam megírni a blogot. Sebaj, azért még nem felejtettem el, hogy mit olvastam- tehát lássuk, mire megyek a tudományommal! :D

Tartalom:  Nehéz ezt így, fülszöveg nélkül; pláne, ha spoilermentesen szeretném…  De miért is erőlködöm? Ha spoileres lesz: hát így jártatok!

’425-öt írunk. Bekövetkezett, amitől évszázadok óta tartottunk, és amire ugyanennyi ideje készültünk is. A Terrai Császárság megtámadta Bubastist.  Ebben még semmi meglepő nincs. Nem kell félnünk, hisz Cat Turney épp erre készülve alkotta meg a lonecateket. Ők kilencen képesek felvenni a harcot egy egész flotta ellen. Mi több, nem is kerül sor a harcra, hisz a lonecatek megsemmisítik a támadó sereget még az első lövés előtt. De mi történik akkor, ha a Firstcat úgy dönt, nem teljesíti kötelességét? Ha magára hagyja a birodalmat, melynek védelmére alkották? Miért nem segítenek a népnek, melynek egykor ők maguk is tagjai voltak? Képes-e Bubastis megvédeni önmagát, vagy pusztulásra ítéltetett? Ez derül ki ebből a regényből, mely az általam eddig olvasott GK történetek  közül a legmozgalmasabbra sikerült.

Szereplők: 

Bubastis:

Selkt-Sa Tenecx: Lonecat jelölt, aki  mestere tanácsa ellenére is szeretne valódi lonecatté válni. Nem érti a Firstcat döntését (ezzel nincs egyedül), hisz őket Bubastis védelmére alkották, erre készültek egész életükben, enélkül értelmét veszti a létezésük. Mégsem él a távozás lehetőségével, számára már a Szentély jelenti az otthont, és mestere a családja. (Bár az érzések tiltottak a Renden belül)

Shutet Leave:  Lonecat, Sa mestere. Minden igyekezete és szándéka ellenére gyengéd (anyai) érzéseket táplál tanítványa iránt- bár ezt sosem mutatja ki. Megpróbálja lebeszélni Sa-t a rendhez való csatlakozásról, felfedve előtte a lonecat-lét (mostanra) hiábavaló voltát. Bár nem beszél érzésekről, végül ékes tanúbizonyságát adja szeretetének.

Ansu Sacrey: Lonecat jelölt, Sa kis barátnője. Igazi kis minden lében kanál. Mindössze 9 éves amikor a Firstcat felkéri az áldozatra. Ő beleegyezik, s ezzel minden idők legfiatalabb lonecatjévé válik. /Egyben az utolsóvá is bizonyos szempontból- de ezt nem fejtem ki. ;-) /

Theodore Innocente:  A valaha volt egyetlen hímnemű Firstcat. Ez akár büszkeséggel is eltölthetné (hisz a lonecatek közt azért akadt pár férfi a többszáz év alatt…), de benne sokkal jobban munkálkodik a megfelelni vágyás. Nem csak azért, mert férfinak született egykor, hanem a neve miatt is. Hisz a mindenkori legdicsőbb, legnépszerűbb Firstcat - Beth Innocent - nevét viseli. Képességei meg sem közelítik a híres ősét, így Theonak nincs könnyű dolga, hogy kivívja a többiek tiszteletét. Lonecatjei inkább félnek-tartanak tőle, mint elismernék jogszerű felettesüknek.   

Kharry Starr:  Lonecat, egykor Theo tanítványa. Őt is egy híres (hírhedt) névvel   átkozta meg a sors. (A kis tréfás… Megint összehozott egy Innocente-et egy Starr-ral, de míg az ősök kedvelték egymást, az utódok…:p) Bár a lonecateket megosztja a Firstcat döntése, miszerint nem védi(k) meg Bubastist a támadásoktól, Kharry az egyetlen, aki emiatt kilép a Rendből, hogy ha kell, egyedül szálljon szembe a Császári seregekkel.  Theo (jobb híján), megfosztja a lányt képességeitől, de ez nem tartja vissza az ifjú lonecatet. 

Janette Khepra:  Lonecat jelölt, Thassy Lemory tanítványa.  Hát nem is tudom, hogyan elemezzem a viselkedését, hisz nem vagyok pszichomókus.  Szerintem súlyos identitászavarban szenved, töménytelen kisebbségi konfliktussal küszködik, és ezt agresszív viselkedéssel kompenzálja. Mestere (önző okokból) nem jelenti a lány viselkedési zavarát (bár Janette emiatt sosem válhatna lonecatté), és ez a későbbiekben komoly és súlyos tragédia problémák forrása lesz.

Thassy Lemory:  Lonecat, a griff mestere. Igazi harcias amazon. :) Nem szeretne új tanítvánnyal vesződni, ezért nem jelenti a védencével adódó gondokat. Amikor ez később végzetesnek bizonyul, rájön, hogy ebben nagyrészt Ő a hibás, és változtat a hozzáállásán. Ellenzi a Firstcat döntését, megszervezi a „hozzuk vissza Kharryt és az Ő szavazatával már segíthetünk a népen” akciót, de amikor Theo merénylet áldozata lesz, és a végrendelet értelmében Ő lesz az új Firstcat- mégsem nyújt segédkezet Bubastisnak. A többiek értetlenül állnak döntése előtt, hisz Ő volt a leghangosabb szószólója az ellenszavazásnak.

Mendes Anstill: Bubastis főkormányzója. Felháborodva veszi tudomásul, hogy a lonecatek nem védik népüket- és még csak meg sem magyarázzák tettüket. Tisztában van a ténnyel, hogy a Császári flottának nem jelent valódi kihívást Bubastis meghódítása, így menti a menthetőt. Gyermekét és apósát felteszi egy menekülő hajóra, de Ő maga nem hagyja el a birodalmat. A családja (bár imádja őket) csak másodlagos szerepet tölt be az életében. Bubastis mindenekfelett!

Paul Braun: Mendes férje. Képtelen tétlenül nézni a pusztítást, amit a prentiesti sereg művel. Jobb ötlet híján (és Mendes tiltakozása ellenére) bevonul az önkéntesekkel a seregbe. Mivel neje nem hajlandó menekülni (bár második gyermekükkel várandós), Ő  is gyávának tartaná magát, ha harc nélkül engedné át Bubastist.

Duat L. Tanaton: Kormányzó. Titkon évek óta szerelmes a főkormányzóba, és átkozza azt a percet, amikor Ő maga utasította vissza a nőt. Szenvedélybetegséggel küszködik (alkoholista), bár évek óta „tiszta”. Nem menekül Bubastisról, Mendes mellett marad a végsőkig.

Nun Ther: A Veritas kiképzőtisztje, az Ő keze alá kerül Paul. A híre megelőzi. Paul már akkor tart tőle, amikor még nem is találkozott vele. Később kiderül, hogy Nun már túlélt egy közelharcot a prentisti támadókkal, sőt megmentett egy hajót is. (Mégis hadbíróság elé állították háborús bűnökért… Okkal.)

Nun határozott, szinte kegyetlen módszere talán felkészíti az önkénteseket arra, ami vár rájuk. Az elkövetkező támadáskor a nőket küldi a biztos halálba, amit Paul (mondhatni) zokon vesz. Vajon van-e értelmes oka ennek a tettének? Nő létére miért utálja ennyire a nőket? Kiderül…

Sh. Mathit Seila:  Fizikus, önkéntes a Veritas fedélzetén, afféle ezermester. Azonnal összebarátkozik Paullal, Ő mesél a férfinak Nun előéletéről. Tanulmányai okot adnának a kivagyiságra, Mathit mégis teljesen természetes, közvetlen módon viselkedik a körülötte lévőkkel. Rajong a hajtóművekért, szinte szerelmes pillantásokkal nézegeti az ellenséges hajókat. 

Atum Keita:  Pilóta. Ő vezeti azt a hajót, amellyel Sa készül Prentiestbe, hogy megkeresse Kharryt. Előbb azért ellenséges a lánnyal, mert „villogónak” tartja, utóbb azért, mert rájön,  hogy Sa lonecat. Csak akkor enyhül meg irányában, amikor Sa (a tiltások ellenére) elmondja neki, hogy  mivel jár a lonecat-lét.

Prentiest:

Oswald August Metheiphorr:  A Császár. Apja halála után igen fiatalon került a trónra. Kora miatt befolyásolható. Szerencsére Első Jobbkeze, legbizalmasabb tanácsadója jó irányba terelgeti a gondolatait. Ennek ellenére megindítja a Bubastis elleni offenzívát, szükségszerűnek gondolva azt. 

Susan Bankys: Andy felesége. Az otthonában lévő szabadsága ellenére lesi férje minden kívánságát, szinte gondolatolvasó módon. Viselkedése mégsem megalkuvó, alázatos- inkább szeretetteljes, gondoskodó. Múltját még férje sem ismeri, naponta meglepi urát felvilágosultságával, logikus gondolkodásával, hasznos tanácsaival.
Andy Bankys:  Őfelsége Első Jobbkeze. Nős. Bár Prentiesten már létezik a házasság fogalma, nem sok férfi él a lehetőséggel. Andy a ritka kivételek egyike, aki nemcsak feleségül vette ágyasát, de monogámiában él  vele. Gondolkodásmódja szemben áll a társadalmi elvárásokkal, szereti nejét és megosztja vele mindennapos gondolatait/gondjait. Elítéli a nőkkel való prentiesti bánásmódot, és ezt tanítja a Császárnak is.

Terra: Amnéziás fogoly egy prentiesti börtönben. A vizsgálatok szerint lonecat, de Ő maga tagadja. Azt sem tudja, hogy kik azok a lonecatek, semmi képessége nincsen. Különös személyiség. A fogságban is az zavarja, hogy nem tud megfürödni és megfésülködni. :) Szemtelen, bár tisztában van a következményekkel, hisz napok óta vallatják.

Max:  Takarító a börtönben. Szóváltásba keveredik Terrával (akinek akkor még nincs is neve), és tetszik neki, hogy a lány nem a szokásos viselkedésformát hozza. Talán magának akarja megszerezni, talán csak borsot akar törni a főnökei orra alá- de megszöktetni Terrát és bujkálni kezdenek az ENYI elől. Max megpróbál túllépni az eddig megszokott életén, és igyekszik nem a tulajdonának tekinteni Terrát, de ez nem megy egykönnyen.

George Fenton:  Őfelsége Második Jobbkeze. Féltékeny arra a feltételezett hatalomra, amit Andy Bankysnek tulajdonít, és mindent elkövet, hogy Ő szerezze meg a hőn áhított pozíciót. Ha másképp nem megy, hát csalással. Prentiesten nem bűn megerőszakolni egy nőt, még akkor sem, ha az valakinek a felesége. George terve: megerőszakolni Susant, majd a védelmére kelő Andyt önvédelemből megölni.

Nehatu Ther: Nun Ther lánya. Bevonulása előtt kémiát tanult, Invetionnál fogták el, és mivel szebb az átlagnál, nem ölték meg. (Anyja hallottnak hiszi-reméli)  Kényszer-örömlány egy prentiesti nyilvánosházban, ahová Max „szükségből” betér. Amikor a férfi megtudja, hogy van bubastisi használati tárgy is, úgy dönt, hogy kikérdezi a nőt a lonecatekről. Nehatu kábítószerek hatása alatt öntudatlanul fekszik, és Max nem tud úrrá lenni vágyain. Könnyít önmagán, kihasználva a lány magatehetetlenségét, és azt, hogy ez nem fog kiderülni. „Menet közben” döbben rá arra, hogy ez mennyire megalázó mind a nő, mind önmaga számára, és hogy ez nem nyújt kielégülést. Ott és akkor megfogadja, hogy többé nem használja a nőket, inkább kiérdemli majd a beleegyezésüket. Partnerre vágyik, nem tárgyra. Nehatu alku fejében elmondja, amit a lonecatekről tud, cserébe Max megveszi őt a bordély tulajdonosától, és elküldi egy olyan házba, ahol nem bántják a nőket.

Miért olvasd:

Van ebben minden, ami szem-gyomor ingere. Ármány és szerelem, háború és béke, bűn és bűnhődés, hazaárulás és honpolgári hűség, barátság és intrika, önmagát adó és kettős személyiség. Kell ennél több?!

Miért ne olvasd:

Khm-khm… Ha A menekülés éve- nél azt mondtam, hogy akad benne gyomorforgató jelenet, az csak azért lehetett, mert még nem olvastam az Utolsó Áldozatot. Sansa nem egyszerűen: „Sansa a mészáros”. Ezzel a regénnyel (illetve ennek egyetlen meghatározott jelenetével) elérte, hogy új nevet adjak neki: „Sansa De Sade”. Ennyi. Egyéb okod nincs arra, hogy ne olvasd el. Kifogások pedig nem érdekelnek! :)

Mindamellett mindig is tudtam, hogy egyszer majd kronológiai sorrendben is el akarom olvasni a regényeket. Érdekes lesz látni, hogyan alakul ki ennyire ilyenné Prentiest…

Kedvenc szereplők:

Selkt Sa Tenecx ♥♥♥♥

Terra ♥♥♥♥

Mathit Seila ♥♥♥♥

Atum Keita ♥♥♥

Duat L. Tanaton ♥♥

Shutet Leave ♥♥

Theodore Innocente ♥♥

Susan Bankys ♥♥

Andy Bankys ♥

A legdurvább jelenet: 

-Mathit halála. Pont.

Sírós jelenet:

-Lásd feljebb 

-Shutet „bizonyít”.

Meglepetések:

-Max titka

-Terra személye

-Susan előélete

És most: Kicsit szomorú vagyok. Elfogytak a kéziratok, nincs több rám váró GK regény. Most győzzem kivárni, míg Sansa megírja a következőt...(Csss.... Titok! Már belekezdett! Nyárra várható a Prientiest hős fiai!)

A felhasznált képeket Ta-mia Sansa alkotta, minden velük kapcsolatos jog Őt illeti!

                                                                                                                              

Ta-mia Sansa: A menekülés éve

„Kezdődik! Apa, kezdődik!”

Mármint izééé… Szóval íme a Gender Krónikák kezdő kötete! (Nem ér megkérdezni, hogy miért nem ezzel kezdtem az olvasást! Mentségemül csak annyi szolgálhat –talán-, hogy nem is kronológiai sorrendben íródik a regényfolyam…) Tehát,
A menekülés éve:

Tartalom (röviden):  A címe árulkodó.  Arról szól, hogyan és miért hagyta el az emberiség egy meghatározott csoportja a földet, hogy új hazát keressen.
(hosszabban): Lélektani regény, melyből megismerjük Sandra Manul életét. Végigkísérhetjük az úton, ahogy a ’yorki maffiavezér fiának -Carlosnak-  első emberéből Sandy Hledából, a könyörtelen és kegyetlen halvillei bandafőnökből Sandra Manul-lá válik- James Manul Ítélő jámbor, szelíd feleségévé; a maszkulin behajtóból igazi cicababa lesz, akiről senki nem feltételezi bűnöktől mocskos előéletét. Az új külső mindenkit megtéveszt- de az ujjlenyomat árulkodik, és Sandrát utoléri a múlt. Rátalálnak régi társai (beosztottai), akik immár öt éve keresik, és elküldik az első figyelmeztető-fenyegető jelet: egy híradás időpontját. A híradót megnézve Sandra rádöbben a veszélyre, és emlékezni kezd a történtekre.

Mi ezekből az emlékképekből ismerjük meg a múltját, és közben éljük vele jelenét. A jelent, ahol a Föld vezetősége titkon ESP érzékelőket ültet kísérleti alanyokba, melyekkel behatárolhatják minden ember spirituális képességét. A cél: kiirtani a magas ESP számmal rendelkező lakosokat, a gondolkodókat, akiket nem lehet birkaként vezetni…  A jelent, ahol a pavonisok már kapcsolatba léptek az emberiséggel, és épp egymás kultúráját tanulmányozzák. A jelent, ahol Sandrának és társainak meg kell győzniük a Pavonis küldöttet arról, hogy a föld lakosságának nagy része ártatlanul veszélyben van, és rá kell vennie, hogy megszegve a Homo-Pavonis egyezményt segítsenek a „kiválasztottaknak”.

Főbb (vagy fontos jelentőségű) szereplők:

A rosszak:
Carlos Carvani: Halville kisfőnöke, az ottani „családfő”. Elkapja az őt üldöző Robert Hledá nyomozót és családját. Karlát a férje (és kislánya) szeme láttára megerőszakolják és élve felgyújtják, majd az akkor hat éves Sandyt Carlos az ölébe veszi és a kislány ujját a ravaszra téve lövi le az apát. A gyermeket magához veszi, hogy így legyen teljes a bosszúja. Az őt üldöző rendőr lányából nevelteti ki legjobb-legmegbízhatóbb emberét.
Matthew Elliott, Ben, Eric: Carlos bandájának tagjai, ők ellenzik Sandy főnöki mivoltát. Szívből gyűlölik a tényt, hogy nő került közéjük, pláne, hogy ők lettek az alárendeltek.
Michael Host: Szintén bandatag, de a többiekkel ellentétben Ő a maga módján kedveli Sandyt.  Talán mert ő is kívülállónak számít, hisz meleg. Szerencséjére ezt a tényt nem tudják rábizonyítani- az az életébe kerülne-, de sejtik. Félti a lányt a többiektől, és lehetőségeihez képest védi. Már, amennyire ez ebben a közegben lehetséges…
Sandy Hledá:  Az egykori kislányból 18 évesen lesz Carlos első embere, és elődeihez képest ő sokáig a helyén is marad. Mivel nőként kell férfiakat irányítania, hamar rájön, hogy nem hibázhat. Tiszteli (sőt, szereti) Carlost, akiben a megmentőjét látja, bármire képes a férfi elismeréséért. Szó szerint bármire.
A neve egyet jelent a rettegéssel, kőkemény férfiak rondítanak maguk alá egyetlen pillantásától. Férfias jelenség, rövid-tépett haj, izmos váll, leszorított „nincs is” mell, férfiruha.
Alfredo Gottingham:  Az EOSZ (Egyesült Országok Szövetsége) újonnan választott Elnöke, az egész világ ura. A reményekkel ellentétben nem jobb, mint elődje volt- sőt. Elrendeli az ESP kísérleteket,  hogy elejét vegye (avagy megszüntesse) az emberi gondolkodást, így is növelve a birkaként terelhető fogyasztók számát profitorientált világában.

A jók:
Gregory Manul: Pap, egyike az utolsóknak. Ebben a világban már majdnem üldözik a hitet. Greg lesz az, aki megmenti a fagyhalálra ítélt, törött lábú, fához „szegezett” Sandyt. Menedéket nyújt neki, és segít (szó szerint) új emberré válnia. Nem véletlen a névazonosság: Ő James Manul bátyja.

James Manul: Ítélő, az egyetlen „tiszta” a politikusok között. Ahhoz, hogy elfoglalhassa a megüresedő helyet, biztos családi hátteret kell mutatnia. Bátyja tanácsára veszi nőül Sandy Hledát, és állja minden költségét az átalakító műtéteknek. Úgy gondolja, mindketten jó üzletet kötöttek. Neki lesz felesége (olyan külsővel, amilyet a világ elvár tőle), Sandy pedig új életet kezdhet. Tudja, hogy a lány menekül- de nem tudja az igazi okot. Az egyezség szerint csak a külvilágnak játsszák el a szerető hitvesi párt, de James jó ideje valóban szereti nejét. Hogy miért nem árulja el neki? Annak bizony nyomós oka van!
Adam Kowalsky: A Manul család sofőrje. Engem kicsit emlékeztetett „Joe vulkánja”-nak sofőrjére, és nem csak azért, mert ott is fekete a férfi. J Adam az a fajta  alkalmazott, amilyet (ha gazdag lennék) én is szeretnék magamnak! Afféle mindentudó, aki igyekszik jó tanácsokkal szolgálni asszonyának.
Peter Tysee:  Tom Lyes társa, James Manul egykori diáktársa, legjobb barátja-rendőr. A mai napig tartják a kapcsolatot egymással. Kedveli és tiszteli Sandrát egészen addig, amíg a szerény cicababát látja benne- de ahogy a nő (mondjuk úgy) „fölé kerül” kiderül, hogy bizony él benne a hímsovinizmus.
Ő mutatja be Tomot Manuléknak.
Tom Lyes: Kedvenc karakterem a regényben. J Magának való, bunkó (Olyan dr. House feeling), borostás, bőrkabátos, „senkitnemtisztelek” fazon. Megáldva (megátkozva?) a szaglás képességével. Őt ismerve új értelmet nyernek a „jó szimatú nyomozó” és a „valami bűzlik a dologban” kifejezések. Tom a szó szoros értelmében kiszagolja a bűnt. A legkisebbtől (megszegett ígéret) a legnagyobbig (gyilkosság). És Peter elviszi őt Manulékhoz az egyik szokásos összejövetelre. Tom attól tart, hogy megint találkozik egy „bűzlő” politikussal, de rá kell döbbennie, hogy James „tiszta”. Ellenben az Ítélő szolid, szerény, szótlan felesége… Hát igen… Tomnak nincs szüksége ujjlenyomatra. Azonnal rájön, hogy miféle bűnök terhelik Mrs. Manult, hisz minden rossz dolognak saját szagnyoma van. Hogy rendőr létére miért nem tartóztatja le azonnal az asszonyt? Na, ennek is nyomós oka van! :D
Pavonis:  Az idegen faj földi képviselője. Neve nincs, illetve az ember számára nem kimondható-így fajtája nevével szólíttatja magát. Szelíd. „Az ágy előtt felejtett mamuszban is több az agresszió, mint a pavonisokban.”  Tárgyalópartnerei izoláltan tartják, így nem értesül a földön dúló agresszív viselkedésről. A Homo-Pavonis egyezmény értelmében nem szólhatnak bele egymás természetes fejlődésébe. Képtelen elhinni Sandra állításait a veszélyről, hisz nekik még a „háború” jelentését is el kellett magyarázni. Nem hiszi, hogy bármely értelmes faj számára többet jelentenek anyagi javak az életnél. Állításait bizonyítandó, Sandra engedélyt ad a mentális kapcsolatra, így a pavonis elborzadva veszi tudomásul, hogy minden igaz, amit a nő állított, és hajlandó rávenni népe véneit, hogy az egyezményt felrúgva segítsenek a kiválasztottaknak. Pavonis megígérteti Sandrával, hogy nem hordja szét a galaxisban ezt a fertőt.
Rebeca:  Igazi mellékszereplő. Egyetlen hírben találkozunk a nevével, és egyetlen emlékben jelenik meg. Mégis fontos momentuma a regénynek az ő személye. Róla szól az a híradás, amire névtelenül felhívják Sandra figyelmét, és ő az, aki miatt Sandy annak idején megtesz valamit-amit maga sem ért. Ha nincs Rebeca- talán soha nem lesz Sandy-ből Sandra.
Sandra Manul:  Tipikus „plázacica”. Tűsarkakon közlekedő bögyös, faros, darázsderék. Ránézel, és tudod, hogy semmi más dolga nincsen, mint szépnek lenni.  Esze egy szál se, talán kettőig se tud számolni. Na, erre a klisére hazudtol rá Sandra. Bár a külseje egy „buta libáé”, azért az eszét nem vették el a műtőben. Sajnálatos, hogy a tükörbe nézve nem látja önmagát. Bántja a múltja, bántja az a színjáték, amit nap mint nap végig kell csinálnia. Kötelező jelleggel tér be az üzletekbe megvenni a sokadik felesleges rúzst, vesz rész számára unalmas partikon- mert ezt elvárják attól a társadalmi osztálytól, ahová most tartozik. Minden öröme kimerül a nyilvánosság előtt váltott ölelésekben és apró csókokban. Igen, titkon ő is évek óta szereti a férjét. És Ő sem mondja el neki. (a hülyék!)  Így aztán Sandra élete merő unalom, hasztalanság. De legalább biztonságban van. Egészen addig, míg érkezik a telefonjára egy névtelen üzenet, és ő rájön, hogy nem csak saját maga-de minden szerette veszélyben van. Sandra Manulban pedig lassan felébred Sandy Hledá újkori verziója.

Vélemény: 
Keretbe íródott. Kha-ra Noire: Manul kora című könyvének előszavát kapjuk részletként az elején bevezető helyett, és ugyanebből a könyvből az utóhangot zárszóként. Ez utóbbi előrevetíti kicsit a következő rész(ek) tartalmát. Kha-ra Noire korában ugyanis ez már a történelem. (Ismerős a Kha-ra Noire név? Nem véletlen!)
Nagyon szerettem ezt a részt is!  Annyira olvastatta magát, hogy nem vettem észre az esetleges hibákat. (Ha voltak egyáltalán…) kétszeri nekifutásra ki is olvastam. Ez pedig -figyelembe véve, hogy gépen olvastam és a szemem sem 100%-os -komoly elismerés! Alapból rajongok a lélektani regényekért, a jellemfejlődések kibontakozásáért,  Sansa pedig most is remekelt. A karakterek élnek, bármelyiket el tudom képzelni valóságos alaknak. Még mindig a Lélektelen a kedvencem, de A menekülés éve is dobogós helyezést kapott tőlem. (Vajon hány regény fér egy dobogóra?)

Miért ne olvasd el?
- Mert nem a szokásos Sansa stílusban íródott. A legközelebb a Lélektelenhez áll (az írónő saját bevallása szerint), így akik a pörgősebb részeket szeretik, talán unatkozni fognak.  (Magukra vessenek- én imádtam!)
- Mert akad benne igazán gyomorforgató jelenet. Nem azt mondom, hogy másképp kellett volna megírni: ez így volt élethű. Brutális - de hiteles. Csak készítsd elő a gyomrod, ha túl érzékeny lenne.

Miért olvasd el?
- Mondjuk azért, mert ez a GK első része! J
- Mert megdöbbentő a hasonlóság a valóság és a fikció között.
- Mert megtudhatod, hogy mi történik olyankor, ha Sansa „a mészáros” egy kicsit nem figyel… (Feltűnően kevés szereplő halt meg, és van benne olyan jelenet, hogy hűűűű!)
- Mert találkozhatsz benne élő pavonissal! (A többi -már megírt- részben ők már kihaltak…)

Kedvenc karakterek:
Tom Lyes ♥♥♥♥
Sandy Manul ♥♥♥ (Nem véletlen a névnek ez az összetétele!)
James Manul  ♥♥♥
Greg Manul ♥♥
Adam Kovalsky ♥♥
Mike Host ♥

Legborzasztóbb jelenet(ek):
-Sandy „felvételije”
-Sandy és a dugóhúzó
-Carlos haragszik…
-Mike és Sandy a parkban

Kedvenc jelenet(ek):
-Sandra és Pavonis
-Tom vallomása
-James hazaér… ;-)
-Sandra kiosztja a feladatokat



A felhasznált képeket Ta-mia Sansa alkotta, minden jog őt illeti!

Mineko Iwasaki: A gésák gésája

A fülszöveg:
"Nehéz megmagyaráznom, kislányként miért határoztam el, hogy gésa legyek. Miért dönt úgy egy szüleit rajongásig szerető gyermek, hogy elhagyja őket? Erre próbálok magyarázatot adni.” 
Hosszú esztendők kellenek ahhoz, hogy elsajátítsa mindazt, amire egy gésának szüksége van. Megaláztatásokkal és büntetésekkel kell szembenéznie, de mindvégig az az erő és elszántság hajtja, hogy kiváló táncos és országának leghíresebb gésája legyen. Az álom beteljesült, Mineko több, mint egy évtizeden át Japán leghíresebb gésája volt. Történetét abban a reményben írta meg, hogy az majd segít fellebbenteni a fátylat Japán kulturális történelmének misztikus és félreértelmezett világáról, mely a gésákat körüllengi.
Ez a könyv szolgált alapul Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai című regényéhez, amelyből nemrég nagysikerű film is készült.

Mineko Iwasaki

Mineko Iwasaki ötéves kislányként, szüleitől örökre elválva kerül az egyik leghíresebb kiotói gésaházba. A tanulás évei nagyon szigorúak, állandó büntetésekkel és megaláztatásokkal kell szembe néznie. Minekót azonban mindvégig az az erő és elszántság hajtja, hogy országának leghíresebb gésája legyen. Az álom beteljesült, Mineko több, mint egy évtizeden át Japán leghíresebb gésája volt. Önéletrajza betekintést ad a gésák rejtett világába. (Új könyvpiac) 

A könyv és én, avagy miért pont ezt?

Mert láttam a Golden regényből készült filmet, és "olvastam" azt a könyvet is. Az olvasás itt azért idézőjeles, mert hangoskönyvhöz volt szerencsém. Isteni volt! Pécsi Ildikó hangja telitalálat Sayurihoz, az aláfestő-hangulatkeltő zajok pedig odavarázsolták a szobámba a helyszíneket. Aztán megtudtam, hogy Golden könyvének van "eredetije", és nagyon, de nagyon kíváncsi lettem rá. Meg úgy általában a gésakultúrára- így Lobo várólista-csökkentő játékára felvettem ezt a könyvet is. (Ha lúd, legyen kövér alapon Ursula Richter: A gésa mosolya- című könyvével együtt.) Tehát ezek az előzmények az A gésák gésája olvasáshoz.

Történet helyett összehasonlítás:

Illetve... Nem is nagyon lehet összehasonlítani. Az egyik szépirodalmi regény, a másik életrajz. Az, hogy akadnak benne azonosságok, akár a véletlen műve is lehetne. Persze vannak beazonosítható karakterek, akiknél egyértelmű, hogy milyen szerepet kaptak Golden regényében. Ha nem tudnám, hogy Iwasaki életéből íródott Sayuri története, talán elsiklanék a hasonlóság között. (Nem igaz, én nem siklanék el felette. Csak valahogy érzékeltetni szeretném, hogy mennyire más a két történet.)


Vélemény:


Borító: Nem tetszik. Bár könyvtári példányhoz volt szerencsém, s a védőborító már nincs rajta. A bejegyzés elején található fehér külsőhöz jutottam hozzá, ez pedig számomra annyira... Semmitmondó. Meglehet, a külső borító talán ilyen fekete alapú volt, mint itt. Ez egy fokkal jobb, de a külföldi kiadások borítóját elnézve nem értem: miért kell mindent megváltoztatnunk? 


Fordítás: Gyalázatos! Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy ezt így adták ki! Egy alapjáraton érdekes (bár nehéz nyelvezetű) könyvből csináltak valami majdnem máglyára valót! Komolyan csak azért olvastam végig, mert némi mazochista hajlammal rendelkezem. Akik ismernek, tudják- eddig a negatív csúcsot nálam Christine Feehan: Sötét Hercege vitte. Jelentem: A rekord megdöntve. Ettől viszont szomorú vagyok. Eddig úgy tudtam (és erre neveltem a gyermekeimet is), hogy aki sokat olvas, annak óhatatlanul javul a helyesírása, a fogalmazókészsége. Ez mára nem igaz. Addig nem is lesz igaz, amíg így ki mernek adnak egy könyvet. Szégyen a köbön!

Abba én nem kötök bele, hogy milyen átírással alkalmazzák a japán neveket, szavakat. Ez nem zavarja annyira a szememet, és az olvasási élményemet sem csökkenti. De az ismétlődő mondatok, hovatovább az egymásnak ellentmondó-de egymást követő mondatok kiakasztanak. Az önellentmondás lehet a szerző hibája, de a magyartalan szavakért, mondatokért nem lehet ő(ke)t hibáztatni.
[....] Gondoltam kimásolok ide pár rettenetes mondatot, de ez hamvába holt ötlet. Ahhoz újra kéne olvasnom a könyvet, hogy megtaláljam és szó szerint idézzem azokat, amik (nálam) kiverték a biztosítékot. Sry, de ennyire nem vagyok mazochista!
Azért van plusz pont a könyv javára: akadnak benne képek! Nem sok, de arra épp elég, hogy hihetővé tegyék Mineko történetét azok számára, akik (mint jómagam) sosem hallottak erről a világhírű geikóról.

Egykor és most

Mineko:  Egyáltalán nem szimpatikus a személyisége. Kiskorától kezdve vannak dolgai, amiket én személy szerint nem tudok hová tenni. Tiszteletreméltó a céltudata (Bár kicsivel később mintha azt írta volna, hogy csak azért mondott igent az adoptálásra, mert mindig az ellenkezőjét mondta annak, amire gondolt. Fura...) Mindenesetre valóban rengeteget küzd azért, hogy híres táncos lehessen belőle. Ugyanakkor beképzelt, nagyképű, olyan "ki, ha én nem", önmagát tévedhetetlennek hiszi. S bár vicces a jelenet elképzelve; elég hihetetlen az is, hogy nem tudta, hogy áram kell a porszívónak a működéshez, vagy, hogy miképp lehet működésre bírni a gáztűzhelyt. 

Twiggy, a szupermodell kyotoi gésákkal. Balra a  fehér kimonós Maiko: a híres Mineko Iwasaki.
A kép forrása

Summa summárum:  Egy szó mint száz: Örülök, hogy túl vagyok rajta. Így már csak 11 könyv vár rám  a Lobo-féle játékban. Az más kérdés,  hogy előszeretettel olvasok várólistán-kívüli könyveket. Talán ezért nem csökken soha, az a bizonyos lista?!

Ta-mia Sansa: Forradások

Egy újabb Sansa remekmű, amelyet volt szerencsém olvasni. Az eddigiekkel ellentétben ez a regény (inkább novellagyűjtemény) nem igazi folytatás. Kronológiailag a Sötét Hórusz után következik, de nem viszi tovább a történetet- inkább kiegészítő kötete annak. Kicsit (sokkal) több bepillantást enged Nekhti Starr életébe, az eddigi célozgatásokból kőkemény tények lesznek. Sansa nem bízza a fantáziánkra, hogy mi történhetett hősnőjével Prentiesten. Ugyanakkor nem is előzménye ez a kötet a Hórusznak, hiszen annak cselekményét is számba veszi.


A történet:

Nekhti

Hekat Cerlyn lonecat, évekkel a Hórusz eseményei után szeretné megírni Nekhti Starr életrajzát. Sajnos nem áll rendelkezésére túl sok információ, csupán számadatokat, száraz tényeket talál az egykori Firstcatről, de ő szeretné az emberi oldalát is bemutatni. Nincs könnyű dolga, hisz akik ismerték a száműzött nőt, mára vagy halottak, vagy nem emlékeznek rá, esetleg nem óhajtanak nyilatkozni. Azért nem kell félteni a lonecatet. Talál három embert, akik- így vagy úgy- kapcsolatban álltak Nekhtivel és vannak emlékeik róla. Ezt a három embert invitálja meg -elég titokzatos módon- Hekat egy kis beszélgetésre, és az ő visszaemlékezéseik adják a novellák keretét.

 Az első "interjú-alany" Uraeus Verse, aki Ma'at Grandhomme anyjának- majd Ma'atnak is testőre volt, ott volt Prentiesten amikor Ma'at megvásárolta Nekhtit, és Ő képezte ki utódjának az albínót. Talán (biztosan) Ő az egyetlen, aki pontosan tudja mi történt a lánnyal a Császárságban, hisz Nekhti neki elmesélte.  Tőle tudja meg a lonecat- és így mi is is-, hogy milyen sorsa volt Nekhtinek, és milyen életet élt még hosszú évekkel később is Ma'at mellett. Urareus (Rus) Verse lesz az, aki végül szóra bírja a már évek óta hallgatásban élő lányt. Nem is akármilyen eszközökkel!

Nereida

A második elbeszélőnk  Nereida Cast, rendőrfőnök, a Szenátus tagja. Egykoron ő volt annak a hajónak a kapitánya, amellyel Ma'at és Rus Prentiestre mentek. Soha nem kedvelte Nekhtit, ma is csak a tömeggyilkost látja benne. Ugyanakkor megrögzött híve az igazságnak, így ő kicsit sem ferdít a tényeken. Az ő elbeszéléséből megtudjuk, hogy miért kell távolmaradnia a testőrnek Ma'at-tól, ha az éppen férfitársaságban van, kiderül, hogy Nekhti a maga módján igyekezett jóvá tenni a hibáját Ma'at felé (és hogy igenis képes a folyamatos beszédre, nem csak tőmondatokat tud alkalmazni!), miért kapta a lány a "Sortűz Nekhti" gúnynevet, és nem utolsósorban: bemutatót kapunk abból, hogy milyen lett volna Kha-ra Noire, ha sosem kell Nekhti Starr-é válnia.

Harmadik, és egyben utolsó emlékgyártónk a néhai Ma'at Grandhomme főkormányzó  titkára, Tod Kheshennuf. Neki lételeme a pletyka, így különösebb tiltakozás nélkül mesél mindarról, amiről tudomása van. Túl sok információval nem tud szolgálni a lonecat számára Nekhtivel kapcsolatban. Mindössze cáfoló érveket sorakoztat fel a főkormányzó és testőrének intim kapcsolatával kapcsolatban, és célozgat a másik felröppent pletyka valószínűségére, miszerint Nekhti és Kemt között talán volt valami. Sok jel utal(t) erre régebben, Tod szerint a legmeggyőzőbb talán az a bizonyos emléktörlés, amelyet a lány a főkormányzó bátyján hajtott végre. És emlékszik még valamire... Emlékszik arra, hogy a mindig zárkózott, otthonülő Nekhti Starr hosszú évek alatt egyetlen egyszer kivett pár nap szabadságot, és elutazott valahová. Tudja, hogy előtte telefonon érdeklődött egy tudományos előadó iránt, de nem is sejti, hogy ennek mekkora jelentősége lehet- s így a lonecat sem tudja meg. Mi, az olvasók szerencsésebbek vagyunk. Nekünk lehetőségünk van elkísérni Kemtet- akinek feltűnik, hogy a történelemrajongó Nekhti egy xenobiológiai konferenciára utazik, ezért követi a lányt- s így megtudjuk hová igyekezett annyira a testőr, miért volt olyan fontos számára, hogy ott láthasson valakit.

Vélemény:

Kell-e mondanom, hogy imádtam? Olvastatja magát, és olyan érzékletesen van megírva, hogy (már megint) benne éltem a történetben. Hiába tudtam, hogy mi lesz Nekhti sorsa, izgultam az ellenkezőjéért.. Főleg amikor láttam, hogy milyen lenne, ha nem történt volna meg vele mindaz, ami megtörtént. Kemt még mindig ugyanolyan szeretetreméltó, mint a Hóruszban, Ma'at szintén, de most új kedvenc karakterre leltem: Eber Andu, a lökött kleptomániás. Legalább olyan lökött, mint amekkora mázlija van kedvenc főkormányzónk nimfomániájával- avagy hogyan szabadulj szorult helyzetedből?. :)
Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, hozzátéve, hogy ne kezelje önálló regényként. A Forradások szigorúan kiegészítő kötete a Sötét Hórusznak! Ráadásul az olvasási sorrend is fontos- hacsak nem akarja valaki előre lelőni az összes meglepetést.

A felhasznált képeket Ta-mia Sansa készítette, minden jog Őt illeti!

A könyv a Publio kiadótól rendelhető, ebook változatban is!

Michael Gruber: A boszorkányfiú

A fülszöveg:
Miró csúnya, torz testű, inkább koboldra hasonlít, mint emberi lényre. Talán ezért is hagyta sorsára a szülőanyja, de egy boszorkány rátalál, és hazaviszi. Ám az ő otthonában sem egyszerű az élet, és rengeteg elfoglaltsága miatt egy anyamedvére, majd egy bosszúszomjas, fogságban sínylődő dzsinnre bízza a fiú nevelését. Miró magányosan nő fel, játszótársai az erdő állatai, akiknek megtanulja a nyelvét, de mindvégig kétségbeesetten vágyik az emberek társaságára. Igazi játszótársakat, barátokat szeretne, és amikor ez az ártatlan gyermek váratlanul szembesül az emberek kegyetlenségével, a szíve megkeményedik, és rettenetes bosszút forral ellenük, ami azonban nemcsak őt, hanem a nevelőanyját is halálos veszélybe sodorja. Ezek után Miró, a boszorkány és az emberré változtatott macska kénytelen elmenekülni az addigi biztonságos, védett otthonukból, és mutatványosként próbálnak megélni. Hamarosan Miró szívét megérinti a szerelem, ám ekkor ismét menekülniük kell, és a fiú egy varázslat segítségével gazdag emberré válik. A külsejét azonban továbbra is kénytelen maszk alá rejteni. Hiába a nagy vagyon, az érzelmeit nem viszonozzák, és ebbe végül belerokkan, mígnem hosszú-hosszú szenvedést követően kap még egy esélyt az újrakezdésre.

Michael Gruber

Michael Gruber csodálatos fantázia- és mesevilágot tár az olvasók elé, melyben némi változtatással a jól ismert, klasszikus mesék (Piroska és a farkas, Jancsi és Juliska, Hófehérke és a hét törpe stb.) is felbukkannak.
*******************************************
Na most akkor én jövök-szokás szerint kötözködni véleményt formálni:

• Borító: Nagyon szép! Dombornyomott, egyedi és találó is. Valóban azt ábrázolja, amiről a regény szól. (Leginkább a borító miatt szereztem meg...)
• Fülszöveg: Hát régen találkoztam ennyire spoileres ismertetővel! Bár én magam szeretem a előrevetítéseket, azért ez egy kicsit sok...(És nem is mindig igaz, amit közöl!)
• Helyesírás, ilyesmik: Sajnálom, háklis vagyok erre. És bizony bőven akad olyan szó, vagy mondat, amire nagyot néztem. Az ismétlésekről már nem is beszélve! Szerkesztő vagy lektor látta egyáltalán a művet kiadás előtt?
• A klasszikus mesék "átdolgozásai": Nem nyújtottak semmi újat. Komolyan nem értem, miért vannak odáig tőle az olvasók. Ez a regény 2005-ben íródott. Már évekkel azelőtt vetített a Hallmark csatorna ilyen "újragondolt" meséket! (Sőt, azok jobbak is voltak-de ez szuverén véleményem.)
• Tartalom: 

 Meglehet, az a baj, hogy el vagyok kényeztetve, de összességében nem tetszett a regény. Az alaptörténete jó, és érzem benne a lehetőséget-mégsem sikerült a szívemig érnie. Inkább összezavart. Már megint nem tudom, hogy melyik korcsoportnak szánhatta az író, és műfajilag behatárolni is nehéz lenne. A legközelebb talán a meséhez áll, de gyerek kezébe nem adnám. Vannak benne eléggé durva jelenetek is (egy mindenképpen), s bár az ún "klasszikus" mesék is elég horrorisztikusak tudnak lenni (a farkas megeszi Piroskát, Hamupipőke mostohatestvérei levágják a saját testrészeiket, Hófehérkét megmérgezi a mostohája), azok nagyrészt a gyerek fantáziájára bízzák a cselekmény lefolyását. Itt nem. Itt hosszú sorok szólnak egy medve haláláról, és igencsak érzékletesen bemutatják a pusztulás utáni enyészetet. Ez nem gyereknek való. Akkor talán felnőtteknek íródott. Ez megmagyarázná a helyenként eldurvuló történetet, és a szintén felnőttekhez szóló tanmesei szálat. De akkor kinek szól Miró szerepköre? 
Feladom. Talán csak nem én vagyok a célközönség, de egy biztos: nem kívánom újraolvasni a könyvet, így cserealap lesz belőle.

Silvana De Mari: Az utolsó tünde

Silvana De Mari

Az ismertető, a könyv fülszövege:

Egy kicsi tünde, egy nemrég született bolyong erejét megfeszítve, magára maradottan a kietlen, széltépte, esőverte vidéken. Eljött a Sötétség Kora. Övéi mind egy szálig odalettek a barátságtalan Tünde Zugokban, ahová száműzték őket. Az emberek gyűlölik a tündéket. Mindenki gyűlöli a tündéket. Egy asszony és egy férfi – noha maguk sem értik, mi okból – mégis pártfogásukba veszik, s Yorsh, a kicsi tünde velük vándorolván döbbenten ismer magára egy ősi prófécia üzenetében:

Mikor a víz elönti a földet, 
Eltűnik a nap, 
Elérkezik a sötétség és a fagy. 
Mikor az utolsó sárkány és az utolsó tünde 
Megtöri a kört
Találkozik a múlt és a jövő, 
Egy új nyár napja ragyog fel az égen.                                                                                                  

Ő lenne az? Aki helyrehozhatja a múltat és megmentheti a jövőt? Csakhogy ezzel az is együtt jár, hogy ő az utolsó. Utolsónak lenni pedig kegyetlen dolog. Ha csak nem lel visszhangra – s egyúttal vigaszra – feltétlen, önzetlen szeretete igaz barátaiban, legyenek azok muslincák, sárkányok, emberek, egy kutya vagy akár egy hegyi troll.

Ismertető, (részlet) a hátoldalon:

"A főnixek voltak a legaljasabban korlátolt, tökéletesen ostoba madarak, amelyek valaha is léteztek a teremtésben. Amikor valaki úgy születik, hogy ennyire nincs egy csöpp esze sem, az ne panaszkodjon, ha aztán egyszer csak kihal. A főnix nem tud semmi másra gondolni, mint a farktollaira és a szeme alatti ráncokra. Erről csak annak lehet fogalma, aki ismerte őket. Egy főnixszel beszélni siralmas, mint amikor valaki kiszáradt füvű réten áll, meg nem született virágok között. Még a puszta emléke is kétségbeejtő… Készek elevenen elégni, nehogy megöregedjenek. Nem született új főnix, érted: mindig ugyanaz az üresfejű tyúk született újjá!” 

Miért?: Mert felmentem a könyvtár ifjúsági részlegébe, hogy a fiamnak kihozzak egy Darren Shan könyvet. Az nem volt bent, de ennek a címe felkeltette az érdeklődésemet. Végül a hátoldalon található idézet miatt hoztam ki, kedves barátnőm ugyanis főnix mániás. Kíváncsi lettem arra, hogy mit ír ez a könyv a tűzmadarakról. :)
Megbántam?: Nem! Sőt, kedvenc könyv lett belőle, bár amire kíváncsi voltam, arra nem kaptam választ. A főnixekről pontosan annyit lehet megtudni ebből a regényből, mint amennyit a hátlap megmutat.Viszont van  a szerzőnőnek regénye "Az utolsó főnix" címmel is. :)

Na akkor értékeljek... Vagy valami olyasmi...: Kezdjük a borítóval: gyönyörű! Alapból kedvencem a narancssárga, tehát azonnal megvett magának, de ráadásul dombornyomott betűkkel írták a szerzőt és a címet, ezért olyan jó kis fogdosós lett. :) Ezzel együtt nem értem, hogy miért cserélték le nálunk a borítót. Az eredeti is nagyon szép lett volna! (És nagyon sok országban azzal jelent meg. Hiába no... Mi magyarok mindig különcködünk!)

Na jó, elismerem, vannak még renitenskedők rajtunk kívül is. :) És akkor már a miénk szebb! :)

Műfajilag: Számomra behatárolhatatlan. Kicsit ez is, az is- de egyik sem igazán. Kicsit fantasy, hisz van benne tünde és sárkány, troll és mágia. De nem ezen van a hangsúly. Kicsit meseszerű, tehát gyermek-ifjúsági ; de annyi mondanivaló van a sorok közé rejtve, hogy bátran ajánlom a felnőttebb korosztály figyelmébe is! Sőt... Talán inkább nekik/nekünk szól. 

Mit tanulhatunk a könyvből: Tanmese, megismerhetjük belőle az előítéletet, hiszen Sajra, Monser (az emberek) és Yorsh (a tünde) kölcsönösen csak rosszat hallottak egymás fajáról. (Az emberek tudvalevőleg megeszik a tündéket rozmaringgal fűszerezve, míg a tündék minden baj forrása...) Megtanuljuk, hogy az előítélet rossz dolog, mert az asszony, a vadász és a nemrég született végül sok baj és viszontagság után megszeretik egymást. Ezt persze nem ismernék be, így később azt is megtanuljuk, hogy addig kell bevallani érzéseinket, amíg erre lehetőségünk van. Megtanuljuk azt is, hogy az adott szó kötelez, és a hűség fontos erény. Megtudjuk, hogy ellenségekből lehetnek barátok is-ha esélyt kapnak. Ha feltételezzük a jót ott is, ahol a rosszhír előrébb jár, és ahol esély sem látszik menekülésre. (No lám... Hisz a troll SZÉÉP! Sőt... Gyö-nyö-rű! És ki enné meg rozmaringgal fűszerezve azt, aki őt szépnek látja?!)  Megtudjuk, hogy az agyalágyult sárkány nem is olyan buta, és hogy mire képes egy utolsó-egy másik utolsóért.

Nem szeretném végigspoilerezni a könyvet. Márpedig anélkül nem tudok beszélni róla. Talán még ennyi belefér: úgy tűnik, a rozmaring jó fűszer lehet-hisz minden húsfélét azzal ízesíte(né)nek. :) 

Kedvenc idézeteim: (ez még gyarapodni fog)

"– Meg kell találnunk az utolsó sárkányt és az utolsó… – a férfiban benne akadt a szó, mintha eszébe jutott volna valami. Ránézett a kicsire, és nem merte folytatni. 
– Az utolsó tündét – fejezte be a kicsi. – Szegényke! Az utolsó tünde. Borzalmas lehet az utolsó tündének lenni. Azon túl, hogy ez azt jelenti, hogy utána nem lesznek tündék. Ez kegyetlen dolog. KEGYETLEN. Csak rágondolni is fáj. De hát így majd megismerhetek egy másik tündét. Én mindig csak magamat és a nagymamát ismertem. És ha megismerem őt, akkor már nem lesz utolsó, mert ketten leszünk, és nagyon jó… – A kicsi megtorpant. Az arca elkomorult. – De ha én itt vagyok, ő nem lehet az utolsó… 
Csend lett. Néma csend. 
– Én vagyok az utolsó tünde."

"Egyedül is meg lehet vigasztalódni, de ketten jobb: ha valaki mást vigasztalsz, te is megvigasztalódsz."

"Ha hosszú évek éhezése, kimerültsége van a hátad mögött, igen nehéz arra gondolni, hogy „holnap”. A gondolataidat teljesen lefoglalja az „itt és most”. Most ne éhezzek annyira. [….] Az, akinek mindig csak parancsolgattak, és ha megpróbált valami olyat csinálni, amire nem utasították; ostorral verték el, már nem tud semmi olyat tenni, amire nem kapott parancsot, még ha az élete is a tét."