2012. január 23., hétfő

Ta-mia Sansa: Sötét Hórusz



Ta-mia Sansa








Nem először, és nem is utoljára kérek elnézést mindenkitől, aki valaha arra vetemedik, hogy az én értékelésemet elolvassa. Most is, mint mindig- megnéztem, hogy mások (a molyon) miket írtak, hogy lehetőség szerint senkit ne ismételjek meg.  Ha valaki mégis úgy érzi, hogy az Ő szavait írom le én is, az csakis a véletlen műve lehet!
Tehát a Sötét Hórusz: 
Szerencsém volt vele. Nem ez volt az első Sansa regény amit olvastam, így nekem már nem okozott gondot a nevek hangzása. Az esetek többségében még azt is rögtön tudtam, hogy az illető férfi, avagy nőnemű. Sőt, ennek köszönhetően én régi ismerősként üdvözöltem a felbukkanó Cat Turney nevet. Nem találtam zavarónak a kezdéskori bemutatásokat sem. Sőt, kifejezetten élveztem! (Ahogy –bár állítólag írástechnikai hiba- szerettem a megosztott nézőpontot is. Nem értem, hogy ez miért baj?! Egyetlen gondolat miatt egy egész jelenetet kellene újra megírni? Ugyan már!) Az egyetlen jelenet, amit hirtelen nem tudtam hová tenni, az az 1. fejezet eleje. Gyanítom, hogy Nekhti álma/gondolata lehet, de biztos nem vagyok benne.

A regény elvarázsolt. Bubastis elkapta a grabancomat, és nem ereszt el. Egyik kedvenc íróm legújabb könyve Január 2.-a óta vár arra, hogy elkezdjem olvasni, és bár 30.-án vissza kell vinnem a könyvtárba, én mégis a számítógépemmel szemezek. Ott ugyanis jelen pillanatban 4 db GK regény van olvasatlan állapotban. Tudom, hogy megvár(ná)nak. Mégis… Tudnom KELL, hogy mi történik ezelőtt/ezután!  Na jó… Illő volna konkrétumokat is írni…
Amik kérdőjeleket hagytak bennem:
Az előzmények ismeretében furcsának tartottam a gyermekrablásokat, mert az eredeti terv szerint önkéntes felnőtteket alakítottak volna át. (Erre Sansa megadta a választ, illetve az EÁ-ban olvasható is lesz. Már alig várom, hogy belekezdhessek!)

Mi történt „akkor”? Egyszerűen nem értem, hogy egy Nekhti kaliberű zárkózott és indulattal teli nő, hogyan hagyhatta sértetlenül távozni Chaude Gardét? Avagy mi történt akkor? Valamit elnéztem volna? Ha mégsem… Akkor ez erősen elüt Nekhti jellemétől (aki még Ma’at érintését sem nagyon viseli el, és követeli az intim szférájának tiszteletben tartását), és igazából ezért a fél csillag levonás.

Nekhti… : Nem haragudtam rá. Egyetlen percig sem. Reméltem, hogy nem csak a harag vezérli, és reméltem, hogy okkal teszi, amit tesz. Tévedtem. Nem kellett volna ölnie. Hisz ahogy Neht képességeit elveszi- úgy elvehette volna a többiekét is. Még akkor is, ha valóban csak azért tette, mert azok nem mondtak volna le a hatalomról. (Ezt állítja amikor Beth-szel beszélget.) Így viszont, már nem állíthatja, hogy csak ezért tette. „Williams győzött”. Legalább belátta. Nem gyűlöltem, nem haragudtam rá. De volt, hogy legszívesebben felpofoztam volna!
Néhányukról rövidebben:

Neht-nofret:  A Firstcat. Előbb idegesített, később nagyon sajnáltam. Nem sikerült megkedvelni úgy igazán, de a végére legalább kiderült, hogy mélyen emberi félelmek kínozzák. Szinte csak ballépései vannak, hibás döntéseket hoz -de a jó szándék vezérli. Túl fiatalon lett belőle uralkodó, és saját embereinek többsége is ellene van. Talán egész életében egyszer érzi azt a büszkeséget, amire mindig vágyott volna.






Mau Coon: Igazán macskás neve van, nem igaz? (Maine Coon)  Lonecat, aki hitét veszti. Nem tudja elfogadni az érzelemmentes életet, főleg azért nem, mert gyengéd érzelmeket táplál egy társa iránt. Végig szemben áll  a Firstcat-tel, később kiderül, hogy Ő maga sem érti miért alakult így kettejük kapcsolata. 

Lawrence Manx: Lonecat, jelenleg az egyetlen (eredetileg) férfi az uralkodótestületben. Viszonozza Mau érzéseit, bár mindketten tudják, hogy ennek nincs értelme. Végül mégiscsak megtalálják a megoldást. Ő sem szimpatizál a Firstcattel, de észérvekkel meggyőzhető.


Beth Innocente: Lawrence tanítványa (nevelt lánya), később lonecat, még később…
7 évesen rabolják el a szüleitől, hogy lonecat tanítvánnyá tegyék. Genetikai adatai nagyon kecsegtetőek. Cserfes, vidám kislány, akinek minden vágya csatlakozni a Rendhez, bár Mestere megpróbálja lebeszélni erről. Ő az egyetlen, aki kicsit sem fél Nekhtitől, s bár később minden oka meglenne a bosszúra, Ő inkább segít neki.

Marah Cyclone: Lonecat, aki –Nehtnek köszönhetően- túl fiatalon esett át a genetikai módosításon. Ennek köszönhetően nem találja a helyét a Rendben, önbizalom hiányos, nincs igazán saját véleménye, a mindenkori többség mellett áll. Amilyen szürke kis foltnak tűnik, olyan meglepően határozott (és bátor!) lesz. Ő az utolsó védvonal aki segíti Neht menekülését. Szembesíti Nekhtit önmagával. Le a kalappal előtte!


Ma’at Grandhomme : Bubastis főkormányzója. Ő szabadítja ki Nekhtit Prientiestről, az egyetlen, aki félelmei ellenére feltétlenül bízik Nekhtiben. Testőrévé teszi a lányt és mindig kiáll mellette. Határozott, életvidám, kissé csapodár nő.

Kemt Daly: Ma’at testvére, a „szökevény”. Ő lett volna a főkormányzó, de szüleik halála után önmagát vádolva elbujdokolt. 9 Prientiesten töltött év után tér haza, ahol meglátja Nekhtit és többé nem tudja kiverni a fejéből. Szerelem a sokadik pofon után is. A férfi kitartóan udvarol a nőnek, nem adja fel. A legtöbb, amit elér nála, kimerül a közös ivászatban, a kártyapartikban és a verekedésekben.  Éljen a szerelem! :D (A kitartás vajon elnyeri jutalmát?)

John Kama: prientiesti férfi, aki neveltetése, a Császárságbeli hagyományok ellenére képes túllépni saját korlátain, és sikerül emberszámba vennie a nőket. Egy HATALMAS piros pontot neki!

Elijah Redford: prientiesti férfi, orvos. Apja tartozása miatt lett Williams rabszolgája. Szenved az önutálattól, retteg Williamstől, nem mer nyíltan ellene szegülni. Javára írható, hogy végül sokat kockáztatva megkeresi a Császárságban tartózkodó Ma’at-t, és megkéri, hogy szabadítsa ki Nekhtit Williams karmai közül. További piros pont neki, hogy távozása előtt megírja Williams lányának az igazat az anyjáról.

Andrew Williams: prientiesti férfi, a Császár első jobbkeze. Tetteit nem lehet (pusztán) a hagyományokra testálni. Bár a császárságban mindennapos a nőkkel szembeni erőszak, a nők használati tárgyként való kezelése, a férfi tettei még ott is kirívóak. Eszelős, perverz, bomlott elméjű ember, aki nem fogja fel tettei súlyát. Betegesen ragaszkodik Nekhtihez, még hosszú évekkel később is. Meggyőződése, hogy a nő is kedveli őt, hisz megtartotta az általa adott nevet. Lányát meglepő módon elkényezteti, titkolja létezését a külvilág elől, hogy megmentse a tipikus prientiesti sorstól.



Nekhti Starr/Kha-ra Noire: bubastisi-prientiesti-bubastisi nő, majd lonecat, majd Firstcat. 
Lonecat tanítványként jutalomutazást kap mesterétől (az akkori Firstcattől), amely tragikus véget ér. Nekhti 7 évesen Prientiest (és Andrew Williams) foglya lesz. Embertelen körülmények, embertelen bánásmód, és egy szadista pedofil önkényuralma alatt telik el a következő 6 év, mire végre Ma’at személyében megérkezik a segítség, és hazatérhet Bubastisra. Az eltelt évek nem múltak el nyomtalanul. Sem testileg, sem lelkileg. A vidám, cserfes kis tanítványból Kha-ra Noire-ból megszületett Nekhti Starr:  

az emberkerülő, mogorva, fémkezű testőr-óriás, akitől Beth-szen kívül mindenki (még maga Ma’at is) tart. És hogy miért kapta valójában a jutalom-utazást? Hogyan lesz belőle mégis- mindennek ellenére lonecat, majd Firstcat? Hát olvassátok el a könyvet!

A könyvről: papírkötésű, kézbeillő méretű. Mivel nem szerepel a regényben albínó férfi, így gyanítom, hogy Nekhtit akarja ábrázolni a borító. Kissé férfiasra sikerült… S bár nem gyerekkönyv… A szerzőnő rajzait ismerve igazán el tudnék képzelni bele pár illusztrációt! J




Az uralkodó testület- A Firstcat és loncatjei


A mellékelt képeket a könyv szerzője Ta-mia Sansa festette/rajzolta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése