Gender Krónikák és hatásaik

Gender Krónikák és hatásaik…    

Márciusban olvastam utoljára teljes figyelemmel a címben említett sorozat (jelenleg) utolsó kötetét. Azóta csak bele-bele pillantok a legfrissebb megjelenésbe. Nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy hónapokkal ezelőtt merültem el a Sansa által kreált világban, és azóta sem szabadulok tőle. Beépült a mindennapjaimba. Egyszerűen másképp látom a világot…………………………….  Ok, ezt nem tudom normálisan megfogalmazni. Inkább példákat említek, talán úgy érthetőbb lesz, amit közölni szeretnék.

          1- Ülök a buszon, olvasok, néha felnézek, hogy merre járunk éppen. Velem szemben- pár üléssel arrébb- igazi cicababa ül, bambul. Mééély dekoltázs, hosszú karmok. Átsuhanó gondolat a fejemben: „Mi lenne belőled Prentiesten?”

          2-  A kerület, ahol dolgozom… A nyócker. Mindennaposak a házastársi viták az utcákon. Viták… Értitek… S a viták nyomai az asszonyokon. Hites uruk  vidáman vásárolja a következő betevőt (ampulla), gondolat nálam: „Ettől érzed magad férfinak?! Élnél Bubastison!”

          3-  Eszembe villan a prentiesti életkép, és úgy hiszem, jó nekünk-nőknek, itt-ezen a földön. Aztán eszembe jutnak a fejlődő országok csadorba bújtatott asszonyai és a bubastisi egyensúlyi társadalom…

Nem hiszem, hogy ez volt a célja a regények megírásának. Csak azt tudom, hogy amióta olvastam őket (igen, Őket- saját életet élnek!), egyre másra feltűnik az a bizonyos megkülönböztetés, amit addig olyan magától értetődően természetesnek vettem. Pedig nem természetes. Mért kéne szó nélkül tűrni, hogy egyenlő munkáért nem egyenlő bért kapunk? Miért kéne hagyni, hogy egyesek visszaéljenek testi fölényükkel? Miért létezik „férfi-munka” és „női-feladat”? Miért ne lehetne egy nőből kiváló ács, kőműves, szobafestő, asztalos, testőr? Miért ne lehetne egy férfi tökéletes házvezető, titkár, óvó bácsi, babysitter, hostess? Miért van az, hogy ha a fiaim (akik léteznek), a város összes nőjét ágyba vinnék, akkor az dicsőség számba menne, miközben ha a lányom (aki nem létezik) az összes pasit ágyba vinné, az szégyen lenne?  Miért dolga a nőnek a férfi kiszolgálása? Annyira magatehetetlenek, hogy nem képesek maguk után elmosogatni? Nem tudják, hogy működik a porszívó? Annyira belefáradnak a munkába, hogy nem találják a ruhásszekrényt? Ezzel szemben a nő menjen dolgozni, nevelje a gyerek(ek)et, főzzön, mosson, takarítson és természetes mindezt frissen, üdén és vidáman. Nehogy elfáradjon estére, amikor is lehetősége van ágyba bújni hites urával…. Mert, ha véletlenül elalszik előtte, akkor egészen biztosan megcsalja a férfit! Ugyebár.

Na jó. Ez már nem az, aminek indult. Asszem. Vagy mégis, hisz ez mind eszembe jut, ha a Gender Krónikákra gondolok.

Pedig én nem panaszkodhatok. Az én párom nem illik bele ebbe a klisébe. Nálunk igazi egyensúlyi társadalom van. Bár néha úgy érzem, matriarchálissá fajult a helyzet. :P De volt valaha férjem. Volt. Szerencsés vagyok, mert megszabadultam tőle. Tanultam abból a kapcsolatból sokat. Csak az árát ne kellett volna megfizetni….

Liebster Award

Liebster Award

Köszi, @Sansa... -.-' 

Tehát 11 dolog rólam... (?!)

1- Kocka vagyok. Bekapcsolt számítógép mellett meg se próbálj beszélgetni velem... (Írj az MSN-en akkor is, ha két méterre vagy tőlem a másik szobában; arra hamarabb reagálok...:P)

2- Fenti állítás a nyitott könyvekre is vonatkozik. Hiába szólsz- egyszerűen nem hallom meg.

3- Tőlem rosszabb háziasszony egyszerűen nincs is. Nem főzők, nem mosok, nem takarítok. Hogy mégis miért marad mellettem a párom?! Hátőőőő.... Titok! :D

4- Dohányzom. Szenvedélyesen és sokat. És nem. Nem akarok leszokni róla.

5- Nincs szakképesítésem, de értek a munkámhoz. Ennek ellenére (vagy éppen ezért?!) utálom! Ami azt illeti.... Egyáltalán nem_szeretek_dolgozni. Kényszerű rossz... Sokkal jobb lenne bármi mást csinálni!

6- Társasági lény vagyok. Nemrégiben szóba került, és rá kellett jönnöm, hogy még soha nem voltam teljesen egyedül. Mármint huzamosabb ideig. Pár óra maximum. Egész kicsi koromtól kezdve mindig volt mellettem valaki. Szülők (több is!), nagyszülők, később barátok, lakótársak, élettárs, férj, gyerekek... Mindig valakivel laktam...

.

7- Ki nem állhatom a hazugságot. Hiszem, hogy egy hazug szó (bármily jó szándék is vezérelje a kimondóját) sokkal többet árt, mint a legfájóbb igazság. Szavakkal lehet ölni.

8- Rágom a körmöm. Tudom, gusztustalan. Fúúúj.... De akkor is. Észre sem veszem, rossz szokás, idestova 36 éve. Ez már így marad.

9- Minden létező gyermekbetegségen átestem. Némelyiken kétszer is. (Pedig állítólag ha túl vagy rajta- védett leszel...)

10- Félek a fogorvostól. Pánikszerűen. Elég a rendelő közelébe mennem, és az ájulás környékez. Ez nem vicc. Amikor a fiaimat vittem a gyermekfogászatra, kiküldött a doktornő- mielőtt fel kellett volna mosnia. No comment....

11- Utálom Sansát, amiért átadta nekem ezt a díjat. Nem fogyókúrázom. Persze, lenne mit leadni, de akkor se! Jól érzem magam a bőrömben, és nem vagyok hajlandó megfelelni az állítólagos „ideális női alkat” képének.

Válasz a kérdésekre:

1. Egyszerre egy könyvet olvasol csak, vagy szoktál párhuzamosan is többet?

Általában többet olvasok egyszerre. Ennek köszönhető, hogy folyton-folyvást újra kell kezdenem némelyiket.

2. Mi a fontosabb szerinted egy jó regényben? A szerethető, azonosulható karakterek vagy a történet újszerűsége?

Nem tudom megmondani. Fogjon meg valamivel, tartsa ébren az érdeklődésemet. Hogy ezt mivel teszi? Azt az íróra bízom...

3. Bírod a sok, és hosszadalmas leírásokat?

Határozottan nem! Ezen vérzett el nálam az „A Gyűrűk ura” is. Szégyellem is magam...

4. Emlékszel arra a könyvre, amely után megszeretted az olvasást?

Igen, de biztosan tévedek. Amióta az eszemet tudom, olvasok. Az első (és rögtön „szeretem” könyv): A koppányi aga testamentuma volt, általános iskola második osztályban.

5. Mennyire ragaszkodsz a kedvenc szerzőidhez, műfajaidhoz, és mennyire vagy hajlandó kipróbálni új szerzőket, műfajokat?

Volt pár sajnálatos csalódásom kedvenc szerzővel, és kellemes csalódásom is, új műfaj kipróbálásakor.

6. Csak regények, vagy szakkönyvek is játszanak?

Regények. Semmi szakkönyv. Az nekem túl száraz. Túl sok leírás....

7. Volt álomszakmád gyerekkorodban? Most visszanézve azt csinálod/tanulod, vagy teljesen mást?

Hogyne lett volna! Állatorvos, szülésznő, mozdonyvezető, fodrász, kultúrcikkeladó, masszőr.... Visszanézve teljesen mást csinálok. Pedig ezek közül bármelyik még mindig jobban érdekel, mint az, amivel foglalkozom....

8. Zavar, ha egy regény nem happy enddel végződik, vagy nem pozitív figura a főhős?

Nem zavar, de nem is rajongok a szomorú végért. De olyan regényt még nem olvastam, ahol a főhős ne lett volna pozitív figura. Nem, Cat és Nekhti sem negatív! :p

9. Mennyire van hatással rád a borító? Megveszel egy könyvet, csak azért, mert tetszik a külseje?

Igen. Szegény @Jeffi t is rábeszéltem egy csudaszép borítójú könyvre....

10. Elolvasol valamit csak azért, mert rengetegen olvassák éppen, vagy felkapott, netán ömlik a reklám az adott regényről?

Sőt! Mérhetetlenül kíváncsi vagyok, és szeretek az „ellentábor”-hoz tartozni. Most épp a Barbibébi, a Loveclub, és a Szürke ötven árnyalata vár majd kivesézésre ezen okból kifolyólag. Utóbbit Sansának köszönhetem. Említettem már, hogy utálom?! ;)))

11. Szerinted mennyire elterjedt, hogy aki rendszeresen olvas, az előbb-utóbb írni is fog, vagy eljátszik a gondolatával?

Fogalmam sincs, hogy mennyire elterjedt ez a nézet... Nekem eszembe sem jutna írni.

Köszönöm a lehetőséget, nem küldöm tovább senkinek. Már minden ismerősöm megkapta....